SZÁJKOSÁR HASZNÁLATA AZ AGÁRPÁLYÁN
Általában az első érv, amit a szájkosár használata mellett kijelentenek az agárpályán, az szokott lenni, hogy "Kötelező, mert a gépnek baja lesz!". Először is fontos tisztázni, hogy a gépet nem csupán attól féltik, hogy a kutya a csaliszőr helyett arra harap rá, hanem a legtöbb kutya, amelyik rendesen megfogja a csalit a futam végén, azonnal rázni, húzni kezdi a zsákmányt, hogy "megölje", elcipelje magával. Eközben elkerülhetetlen, hogy egy belerázásnál, meghúzásnál a gép ne induljon el visszafelé a sínen és/vagy dőljön meg kifelé a sínről, ami aztán már könnyen használhatatlanná teheti a berendezést. Ez kellemetlen lehet akkor is, ha "csak" az aznapi futamokat kell emiatt (miattunk) törölni, pláne, ha súlyosabb problémát okoz a kutyánk, komoly költségekbe verhetjük magunkat, és minden bizonnyal nem leszünk már szívesen látott vendégek egy ilyen után a pályán.
DE! Ennél mégis sokkal fontosabbnak tartok egy másik érvet, ami szintén a szájkosár használata mellett szól: A kutya biztonsága és egészségének védelme az első a pályán is!
Közel 1 évig engem sem sikerült meggyőzni a szájkosárról, ameddig csak a gépet féltő érvet hajtogatták, de aztán saját magam láttam be, hogy ennél sokkal fontosabb szerepe van a kosárnak; nagy védelmet nyújt a kutya számára is!
Ezt támasztja alá az "FCI nemzetközi agárverseny- és coursing szabályzat" is, az "1.2 Állat- és környezetvédelem" fejezetében: "Az állatok biztonsága és egészsége kell, hogy iránymutató legyen a rendezők és a résztvevők számára a pálya- és coursing versenyek lebonyolítása alatt. (...) Gyakorlatilag a szájkosár minden fajtára nézve kötelező, kivétel ez alól a kis olasz agár, melynek szájkosár használatáról a Nemzeti Szervezetek döntenek.".
A versenyszabályzatban nyilván azért is kötelező a szájkosár viselete, mert az a futamvégi esetleges verekedés során is védi a komolyabb sérüléstől a kutyákat, de ugyanilyen fontosnak - ha nem fontosabbnak - tartom az egyéni futamok során is a viseletét, pláne ha erőteljesebb, jól fogó kutyákról beszélünk (pl. bull-típusú terrierek, őrző-védő fajták, foxik és egyéb vadász terrierek), akkor elengedhetetlennek!
Míg a verekedés esélye egy társas futam során nem túl nagy - hiszen várhatóan egymással nem agresszív kutyákat engednek együtt futni -, addig egy erős szájú kutyánál a gépen lógó csaliba való becsapódás és azonnali megragadása szinte garantált, minden egyéni futam végén.
Aki őrző-védőzik a kutyájával, az biztosan tudja, hogy mennyire fontos, hogy a segéd jó elvezetést csináljon a védőkarra lendületből érkező kutyának, mert komoly sérülés szerezhető abból, ha ez nem megfelelően történik.
Bár legtöbbször a sínen futó gépet továbbrántják magukkal a csali megfogásakor - de ezt sem tekinteném tökéletes elvezetésnek -, előfordulhat olyan szögből való érkezés is, amikor ez nem történik meg, és akkor a kutya nyaka "bánja" a beérkezést leginkább, nem a gép - saját tapasztalat! Én is a fentebb már említett fajtákba eső kutyával járok agárpályára és versenyzem már több éve; Zoom, pit bull terrier, aki a képeken is szerepel. Agárpályán ráadásul sokkal nagyobb tempóra tud felgyorsulni a kutya, mint őrző-védő közben, majd erről a nagy tempóról lassul szinte azonnal nullára a sebessége, a mozgás elvezetése nélkül! Ez se a nyakának, se egyéb ízületeinek nem tehet jót.
A nagy tempó másik szerencsétlen következménye lehet, hogy elvéti a kutya a fogást, és a csaliszőr helyett másba fog bele - kizárásos alapon szinte csupa kemény dologba tud -, amitől valószínűleg azonnal törni fog a foga. Itt saját tapasztalat szerencsére nincs, de coursingen szemtanúja voltam tárcsába fogásnak, és ezáltal több fog kitörésének. Szájkosárral ez is megelőzhető!
Illetve a "legőrültebbeknek" még a boxból való indulást is biztonságosabbá teszi, így indulás előtt az ottani rácsba sem tudnak belefogni semmiféleképpen.
Mindezek ellenére bennem is felmerültek azok a kérdések, hogy nem rossz-e neki, hogy így sose tudja megszerezni a zsákmányt, nem fogja-e zavarni a kosár, és még sorolhatnám.
Sose volt szájkosárhoz szoktatva a kutyám ezelőtt, mert nem szokta sehol máshol viselni. Gyanítom, hogy ha sétához próbáltam volna rátenni, akkor több időt kellett volna szánni a szoktatásra, így viszont, sokkal nagyobb motiváció volt számára a "nyúl" elkapása, és az első alkalommal sem foglalkozott semennyit a szájkosárral. Sőt, néhány alkalom után már attól jött izgalomba, ha felkerült rá, mert tudta, hogy akkor hamarosan futás lesz!
A zsákmányt ugyan megfogni így nem tudja, de a "rávetődés, leterítés" (megállt a gép) élménye így is megvan, az pedig, hogy nem foghat bele és viheti el, nemhogy csökkentette volna a motivációját, hanem növeli futásról futásra, hiszen minden alkalommal a legnagyobb őrületben viszem le a pályáról emiatt.
Aki egy nyugodtabb befejezést szeretne, annak pedig javaslom, hogy saját csalit észrevétlenül a kutya elé csempészve fogasson meg a végén, vagy a gépre kötve, arról leszedve, szájkosarat levéve, csalit megfogatva vonuljon le.
A szájkosár fajtáját illetően: pont azoknak a legnehezebb a megfelelő kiválasztása, akiknek a legnagyobb szüksége van rá (nagy, erős fejű kutyák), mert rájuk az agárszájkosarak általában nem jók.
Iránymutatóként a választásban - akármilyen kosár mellett is döntünk végül - a következőket tartom fontosnak:
- se a kutyára, se a gépre ne legyen veszélyes, ha odaver a kutya egyet a gépre vagy egyéb kemény felületre + esetleges esés során se jelentsen veszélyt a kutyára (pl. vastag/nehéz "utcai" fém szájkosarakat ezért nem részesíteném előnyben!)
- a lehető legjobban szellőző legyen, a kutya tudja kényelmesen kinyitni a száját benne akkor is, ha liheg, ugat (amelyik szájkosár sima sétához megfelelően levegőzik, az agárpályára kevés lehet, itt sokkal "több levegőre" van szüksége a kutyának!)
- minél egyszerűbb, simább felületű legyen (akármilyen közel is fut a kutya a belső ívhez, ne akadhasson be vele semmibe és őt se zavarja a kiálló rész csapkodása!)
- megfelelő méretet válasszunk; se a túl kicsi, se a túl nagy kosár nem jó (amellett, hogy mindkettő kényelmetlen a kutya számára, mert az egyik szorít, a másik csúszkál, a szűk kosárban levegőt nem kap, a bő kosár pedig ütődés következtében megnyomhatja a kutya szemét, sérülést okozva ezzel!)
Tehát, lehetőleg egy könnyű, egyszerű, jól szellőző, méretben passzoló szájkosarat szerezzünk be műanyagból, bőrből vagy vékony acélhuzalból, ahogy ezt a fentebb már említett hivatalos szabályzat is előírja "7.3 Szájkosár leírása" fejezetében. Optimális lehet még az egyéni gyártású textil szájkosár is.
Az alábbi helyeken több típus is vásárolható:
www.sofahund.at/maulkorb-auswahl.html
(Baskerville Ultra szájkosár a legtöbb itthoni webáruházban is kapható!
A szájkosár viselete a csalit egyáltalán nem vagy csak gyengén megfogó kutyák esetében nem ennyire fontos, de társas futamhoz nekik is javasolt, ha a verekedés kockázata fennállhat, vagy a kutya akár önmaga épségére, akár a gépre veszélyes lehet mégis. Licenc szerzéshez pedig mindenképpen szükséges!
További jó, sikeres és biztonságos edzést, versenyzést kívánok mindenkinek!
ROMPOS LUCA
